- Emlékszel arra amikor először találkoztunk?
- Én mindenre emlékszem.
- De emlékszel milyen érzés volt?
- .. Emlékszem, hogy mennyire lenyűgöztél. Abban a pillanatban tudtam, hogy csak te felelsz meg. Csak te kellettél. Halálosan beléd szerettem.
- Olyan őszinte vagy. – kuncogtam.
- Te emlékszel még? Jun.
- Emlékszem.. emlékszem arra a szempárra.. amivel akkor néztél rám.. és hogy megdobogtatta a szívem az a tengerkék tekintet.
- .. Hol rontottuk el? – fordult felém az ágyban és tekintete engem pásztázott.
- Nem mi, Colin. Te. – böktem rá, mire egyre csak bámult.
- Szóval az örökké valóságig üldözni fogjuk egymást?
- Addig egész biztos, míg az egyikünk meg nem hal. – emeltem fejéhez fegyverem, de ő ugyan így tett, mire elmosolyodtam.
- Várom a napot mikor meghalsz és senki nem lesz, aki az utamba állna. – nyomta fejemnek pisztolyát.
- Várom a napot mikor meghalok és tudom semmit sem bántam meg, mert megállítottam egy őrültet, aki elbaszta a Világot. – mosolyogtam a ravaszra feszítve ujjam. De a fegyverek.. ismételten nem sültek el…
A nevem Hiratatsuka Jun és egyik nagy hibám volt gondolni egyet és elhúzni Japánból a vérbe, ide Amerikába. A világunk a fegyverek időszakát éli aminek részese akartam lenni, mégis egy orvos tan hallgató vagyok a Kolibriben. Hogy mi is az a Kolibri? KEEM mint Kolibri Emberi Előforrások Minisztériuma. Hogy miért pont ezt a nevet kapta? Mivel az egyetem egyik fele az élet mentésről, míg a másik annak megszüntetéséről szólt és ez volt a leg ideálisabb köztes név. Igen, igen, ebben az őrült világban nemhogy legális a fegyver hordozás, de ajánlott is. A 21 év felettiek bátran hordhatják is magukkal. És ez az ami a KEEM egyetem másik oldalán folyt.. a fegyver használat, fegyverkereskedelem és készítés kitanulása. Ennek a helynek köszönhettem, hogy megismerkedtem Colin Darkwooddal. Osztályelső volt fegyver használat és mechanika technika szakon, míg én osztály első voltam a túloldalt, emberi életmentésből. Ez a hatalmas ellentét és az iskola két felének egymás iránti utálata érte el, hogy mi ketten találkozzunk. Elvégre el se tudtuk volna kerülni egymást az egyetemen, de mikor én megmentettem egy embert, akit Colin „véletlenül” majdnem megölt elkerülhetetlen volt az hogy beszéljünk is egymással, ugyanis elmentem kiosztani a felelőtlensége miatt, de a végeredmény nem az lett amire számítottam..
Az üres terem csendjében csak a szívem félő zakatolása hallatszott és a hang a fejembe: „Fuss! Menekülj!”. Csakhogy én nem mozdultam Colin hiába szegezett félszeg mosollyal fegyvert fejemnek.
- Nem is félsz? – billentett oldalra fejét szélesebb mosollyal. - Azt hittem, ti orvostanhallgatók fegyver ellenesek vagytok.
- A csoporttársaim talán igen, de én nem. Engem lenyűgöznek a fegyverek. – vontam vállat, bár a verejték végig futott arcomon.
- Tényleg?
- Úgy vélem a világnak szüksége van fegyverekre. Az emberek háborúban állnak. Miért baj ha mindenki próbálja védeni magát akár így?
- Azt hittem béke párti vagy.
- Ne ringassunk hiú reményeket. Az emberek nem fogják jobban szeretni egymást, csak mert én szeretem a békét. - Ez is igaz. – kuncogott leengedve a fegyverét és közelebb lépve kezét nyújtottam. – Colin vagyok.
- .. Jun. – ráztam meg kezét mosolyogva.
Ezek után én és Colin jobban is megismertük egymást és szépen lassan egymásba habarodtunk. Ráébredtem arra, hogy neki nagyratörő álmai vannak, ami tetszett. Segíteni akartam neki minden erőmmel.
- Világ uralom? – nevettem átölelve mellkasát, ahogy hozzábújtam az ágyban. – csak egy éjjeli lámpa adott halvány fényt és a cigaretta parázsló vége a hamutálban és a kezemben.
- Bizony. Én leszek, aki megváltja majd eme nyomorult világot!
- Úgy beszélsz, mint a messiás!
- Fogd be! – vette ki kezemből a cigit és maga alá gyűrt mire kacagva toltam el mellkasánál ahogy csóközönnel zúdított el. – De tudod.. én támogatlak. Legyél te a világ ura.. – ültem hasára felül kerekedve. - .. és én leszek majd a királynőd a trónon. Te elhalmozol minden jóval, cserébe én gyönyörű trófea leszek az oldaladon, akit mindenki megirigyel.
- Megegyeztünk. – markolt comomba felülve és megcsókolt.
Persze ekkor még nem gondoltuk komolyan a dolgot. De ahogy teltek az évek Colin egyre feljebb és feljebb lépdelt a ranglétrán mocskos dolgok bevetésével. Nem is értem hogy nem tűnt fel hamarabb milyen őrült is valójában..
- Nézd Cica! – ugrott fel egyik délután mikor hazaértem hozzá és egy fegyvert nyomott az orrom alá csillogó szemekkel. Ez a kis szépség 3 méter távolságból is képes lerobbantani egy ember fejét ha pontosan célzol. Leteszteltem, azt a csövest az utcán úgyse fogja senki se hiányolni! – nevetett büszkén. Ekkor már fel kellet volna tűnnie. De szerelmes voltam és bolond.
- Ez csodálatos kincsem! Elmondod vacsi közben, hogy csinálod? <3 - öleltem át és adtam egy üdvözlő csókot neki. Ennél csak rosszabb lett a helyzet később.. - Ott hagytad az egyetemet? – akadtam ki.
- Csak idő pocsékolás volt. – vont vállat egy fegyvert szerelve.
- Colin!
- Ne avatkozz bele! Magam is tudom mi a jó nekem.
És egyre csak rosszabbodott..
- Colin hagyd abba! Meg fogod ölni!! – üvöltöttem rá, de ő továbbra is áramot vezetett a fiú testébe.
- Ki kell derítenem, hogyan iktathatnám ki az összes érzékszervet anélkül, hogy meghalna. Talán ha ezt csinálom..
- Elég! Fejezd be!! Colin! Meg fog halni!!
- Majd te meggyógyítod!
- N-Nem tudom.. így nem! Colin! Co-
Ekkor a srác hangosabban kiabált, majd Colin leállt.
- Fenébe..
- ….. Megölted.. – dadogtam lefagyva.
- Jun-
- A legjobb barátod volt vagy nem? Miért csináltad ezt?? – kiáltottam sírva.
- Nem volt rá szükségem. – rántotta ki halott barátja nyakából a drótokat.
- Miről..
- Senkire nincs szükségem.. csak rád. – fordult felém édes mosollyal bár arcára vér tapadt.
.. De még mindig nem itt telt be a pohár. Az akkor telt be… akkor este…..
- Gratulálok Colin.. Elérted a célod. – néztem rá fel a mélyből ahogy bámultam ki a hatalmas luxus apartman 3. emeletén az ablakán. – Te vagy a világ ura!
- Pontosan! – nevetett széttárva karjait. – Hát nem remek? Az álmunk teljesült!
- Álmunk? Hmp! Ez minden csak nem álom. Maximum rémálom. Az emberek lopnak, csalnak, hazudnak és cserébe az őrséged tagjai megöl mindenkit. Félelem uralkodik a világon és hátba támadják egymást! .. Elbasztad Colin.
- Azt mondod? – kuncogott.
- Csalódtam benned Colin. – néztem rá szomorúan. – Azt hittem igazi vezér leszel. De te csak egy zsarnok lettél. Ebben az uralkodásban pedig én nem akarok részt venni.
- Szóval nem akarsz? – nevetett.
Hátráltam egy lépést.
- Nem, nem akarok. Elcseszted Colin.. Ég veled. – mentem el mellette.
- Megállj! Jun! – üvöltött és felém suhintott, mire késével végigvágott jobb szememen. Felsikítottam és szememre szorítva kezem nekivetődtem a falnak ő pedig torkomat elkapva neki nyomott és felém tartotta kését. Könnytől és vértől ázott arccal néztem fel rá, mire keze szorítása kicsit enyhült és én kihasználva a helyzetet hasba rúgtam elég erővel ahhoz, hogy hátra essen én pedig elfutottam mellette. – Jun! Juun!!! – állt fel és felém vetődött, de én kiugrottam az ablakon. – Juun!!!!
Ez volt az utolsó dolog amit hallottam.. azt hiszem akkor és ott meghalok.. még mindig azt hiszem.. akkor egy részem ott meghalt. … Hogy így ért volna véget? Nem. Ekkor kezdődött minden.
...
Hihetetlen fájdalom a fejembe és zsibbasztó érzés.. fáradt vagyok.. annyira, hogy akármennyire is akarom nem bírom kinyitni a szemem.. de a körülöttem lévő hangok rákényszerítenek.
- Hé, magához tért!
- Jól vagy? – hajolt fölém egy férfi. Nyöszörögve próbáltam felfogni a helyzetet.
- Nincs valami jó bőrben.
- Kizuhant a másodikról, mit vártál?
- Mondjuk szerencséje volt.. egyrészt, hogy kocsira zuhant, másrészt, hogy a mi kocsinkra.
- H.. Hol.. – nyögtem nehézkesen.
- Biztonságban. – hajolt fölém egy idősebb férfi. Először kicsit megijedtem, ahogy a szemfedős férfi a veterán kinézetével és a vágásokkal az arcán fölém hajolt, de valahogy nem féltem tőle.
- Ki vagy te? – kérdeztem ahogy a fejem kezdett kitisztulni.
- Ez a csaj tényleg nem ismer téged öreg! Ez elképesztő!
- Pedig az egész országban körözik.
- A nevem Bill, a tiéd? Emlékszel a nevedre?
- Persze.. a nevem Jun. – fogadtam el felém nyújtott kezét.
Mint az hamar kiderül nem máshová kerültem, mint a forradalmárokhoz. Hallottam már róluk, de sose gondoltam, hogy vannak olyan idióták akik Colin ellen szegülnének. Engem viszont megmentettek és vak bizalommal hoztak a főhadiszállásukra.. ami túl furcsa volt.
- Miért kockáztattok ennyit velem? – ültem később Billel szembe, akit a forradalmárok vezérének neveztek, bár ő sosem hívatta annak magát.- Adam látta mi történt. Azt állítja nem kizuhantál.. hanem kiugrottál abból az ablakból. Darkwood irodájából. Én hiszek Adamnak, de most megkérdem: Mi történt ott valójában?
Szó nélkül ültem vele szemben.
- Én..
- Nem kell válaszolnod, de tudnod kell, hogy bennem megbízhatsz. Ha nem tehetnéd, nem engedtelek volna be ide. – nézett komolyan. Felnéztem kék szemébe.
- Coli.. Darkwood ellen szegültem. A szemébe mondtam, hogy mindent elcseszet.. mire meg akart ölni.. nem volt más választásom, mintsem menekülni. Bár azt hittem belehalok az esésbe..
- De nem így lett. Bár nem úsztad meg olcsón. – takarta el jobb szemem.. igen, a vágástól a szememen megvakultam a jobb szememre.. most jobb szemem üveges kék színű.. elég ilyesztő.. - De ez a legkevesebb, elvégre élek.
- Tetszik ez a hozzá állás. – mosolygott felállva foteljéből. – Az életet becsülni kell, akármilyen szar is. – töltött ki whiskey-t kicsit odébb. – Mi azért harcolunk, hogy ezt a szar életet.. ha csak egy kicsit is de jobbá tegyük. – nyújtott felém egy poharat.
- Mit gondolsz, te kész vagy kockára tenni az életed a szabadságért?
Komolyan néztem fel rá majd elmosolyodtam.
- Szabadság nélkül nincs is élet. – koccintottam poharam az övéhez, mire mosolyogva kortyolt italába ahogy én is az enyémbe.
Így történt, hogy csatlakoztam a felkelők csapatához. Bill jó tanár volt, miindenre megtanított amire szükségem volt a túléléshez ebben a borzalmas világban és igazi felkelőt faragott belőlem.
