Bill.. ő egy igazi veterán harcos volt. Az igazi neve William Foster. Régen katona volt, most pedig a felkelők vezére. Ő hitt abban, hogy minden emberben meg van az erő, az erő az élni akaráshoz és így is tanította őket harcolni. Nekem már volt némi alap tudásom amivel dolgozhattunk. Egy csiszolatlan gyémánt.. ő így fogalmazott..
Sokat tanultam tőle és a többi felkelőtől is. Megtanítottak túlélni ebben a sötét és üres világban és harcolni azért, hogy a magamat és másokat is megvédhessek. A felkelők nem azért voltak, hogy lekényszerítsék Colint a trónjáról.. legalábbis még nem. Bill azt mondta, hogy annak még nem jött el az ideje. Most azon dolgoznak, hogy egy nap megtehessék ezt és rendbe rakják a világot, ehhez viszont több emberre van szükség, így most három fontos feladatunk van: Megvédeni az ártatlanokat, embereket állítani magunk mellé és a legfontosabb, túlélni!
Lassan egy hónap telt el, hogy velük voltam. Kezdtem megbízni Billben és a társaimban. Ma volt az első nap, hogy terepre vittek, így kicsit ideges voltam. Összekészültem, átöltöztem, magamhoz vettem a golyó álló mellényem és a fegyvereimet, majd kiindultam a szobámból, de útközben belenéztem a tükörbe. Meglőtt szemem egy szemtakaró tapasszal volt leragasztva és be volt kötve. Nem akartam, hogy bárki is lássa.. főképp én nem akartam látni..
- Jun. - kopogott be valaki majd benyitott. - Ben volt az, aki ott volt velem, mikor magamhoz tértem. Egyik jó barátom lett itt. - Indulhatunk?
- Igen, megyek már. - mentem utána.
Az alagsorba mentünk ahol már Ted várt ránk.
- Késtetek! - morgott.
- Nyugi Teddy maci, itt vagyunk vagy nem? - nevettem megbökve mire mosolyogva csapott felém, de nevetve védtem ki.
- Hét ti ketten, indulás! - morgott Ben beülve a volán mögé a kocsiba, mire mi is beültünk. A fekete JIP-et vittük ma el, mivel embereket toborozni megyünk.
- Van két srác, akit már elég régóta figyelünk és tudjuk, hogy nem igazán tetszik nekik a rendszer. - magyarázta Ben.
- Lázadni fognak, így muszály még az előtt beszélnünk velük mielőtt megöletnék magukat. - sóhajtott Ted.
- Biztos, hogy megbízhatóak? - támaszkodtam a két első ülés közé.
- Sose biztos..
Visszaültem és néztem ahogy egyre messzebb kerülünk a főhaditól. Egy régi nem használt munkás szálló volt messze, kint a város szélén, gondosan eldugva a romok között. A város ezen részét teljesen elpusztították Colin emberei.. azt mondta Colin.. úgy fogalmazott mikor megtámadta a várost: ,,Nem voltak tiszták!" Még mindig nem tudom mit jelent..
Annyira elgondolkodtam, hogy csak akkor kaptam észbe mikor beértünk a városba. Felhúztam a kapucnim, hisz engem Colin jól ismer és sebesült szemembe fésültem hajam mégjobban. Annyira lapítottam amennyire csak lehet. Kicsit ideges voltam.. és bevallom kicsit féltem is.
- Nyugi. - nézett hátra Ted combomra rakva kezét. - Nem lesz semmi baj.
Erre elmosolyodtam és bólintottam. Nem tudják milyen kapcsolatban álltunk Colinnal.. csak azt, hogy ismerjük egymást. Igazából mindent elmondtam nekik azon az apró részleten kívül, hogy hát.. együtt voltunk.
- Megjöttünk. - lassított Ben és bekanyarodott egy sikátorba, hogy ott parkoljon le, így a kocsi sem okoz senkinek feltűnést. Kiszálltunk alaposan körbenézve előtte. Ted és én két felé figyeltünk, míg Ben bekopogott.
- Jó napot! Mi Ronaldot keressük. Itthon van?
- Igen, jöjjenek beljebb. - válaszolt a nő aki valószínűleg Ronald édesanyja lehetett. - A fiam itt él velem mióta porig rombolták a házát. Kérem legyenek vele elnézőek.. nagyon zárkózott mióta az egyik jóbarátját megölték. - Óvatosak leszünk. - bólintott Ben. Igazából az egész küldetés alatt Ben beszélt, de ez nem is volt baj. Mind a két fiú beleegyezett, hogy velünk jön és beáll forradalmárnak, így visszaindultunk a főhadira. Csakhogy..
- Bukj le! - nyomtam le a két mellettem ülő srác fejét a kocsiban mikor mellénk dobtak egy gránátot és felrobbant. A kocsi szabályosan odébb repült és fejre fordult. Köhögve próbáltam magamhoz térni.
- Mindenki jól van? - kérdezte Ted.. azt hiszem ő kérdezte. A két srácot néztem, mindkettő jól volt. Ben és Ted sem sérültek meg súlyosan.
- Glenn, húzódj lejjebb! - szóltam a jobb oldalamon ülő fiúnak, mire tette, amit mondok én pedig elkezdtem rugdosni a kocsi ajtaját, mivel beragadt. Csakhogy mire kinyílt elkezdtek lőni. Átmásztam Glennen és elővéve pisztolyom körbe néztem. Mikor megláttam az egyik fickót aki lő én is tüzeltem. Ben és Ted már a kocsin kívül voltak és ők is lőttek. Nekem viszont tökéletes óvóhelyem volt a kocsi, mégha Glenn ölébe is kellet hasalnom, innen leszedtem három embert is. - Cseréljünk helyet. - paskoltam meg a srác mellkasát mire beljebb mászott, amíg megtartottam magam és átmásztam rajta, majd ki a kocsiból. - Húzódjatok össze és maradjatok itt! - szóltam a srácokra mire bólintottak. Féltem, de ezt meg is értem. Én is féltem.. csakhogy nem volt időm erre gondolni. Hiába nem először volt fegyver a kezembe, még sosem kellet vele ölnöm. Most viszont megöltem 3 embert.. de nem hagyhattam, hogy bántsák a társaim, vagy épp megöljenek engem! A kocsinak vetve hátam néztem ki oldalra és nyitottam tüzet, mire gépfegyverrel lőttek felém, de én visszahúzódtam. Kiútért kutatva néztem körbe és megpillantottam egy közeli kocsit. Fejemben útvonalat terveztem, majd elindultam. Futás!
- Jun, mit művelsz?? - kiáltott utánam Ted és leszedett egy fickót, aki engem vett célba. Mikor felém lőttek bevetődtem egy telefon fülke mögé. Fölöttem robbant az üveg így tovább futottam és elértem egy kocsi mögé. Ben és Ted elterelték a lövészek figyelmét, így én betörtem a kocsiba és megbabráltam, mire be tudtam indítani. Ezt még Colintól tanultam fiatalon. A gázra lépve gázoltam el két egymás mellet álló lövészt mikor nem figyeltek majd befaroltam a felborult JIP azon oldalára ahol a srácok bújtak.
- Gyertek! - néztem ki az ablakon és kinyitottam a hátsó ajtót hátranyúlva, mire ők bemásztak. - Ben, Ted! Tűnjünk el innen!
A srácok is beszálltak én pedig padlógázzal indultam.
- Ez elképesztő volt! Elképesztő vagy Jun! - fogta fejét Glenn, de én még sokkos állapotban voltam Ronaldal együtt.
- Ben, átveszed? - álltam meg, mire helyet cseréltem a mellettem ülő sráccal.
- Meggondolatlan voltál.. de megmenettél mindenkit. - tette vállamra kezét Ted.
- Ugye most csak szórakozol?? Pont olyan volt mint Bill! - nevetett Ben mellettem vezetve.
- Ja.. és vajon Billnek miért hiányzik a fél szeme?
Ez szöget ütött a fejembe.. azt mindenki tudja én hogy vesztettem el a szemem, de Billnek még senki se látta a rossz szemét és senki sem tudja mi történt vele.. van aki azt mondja, hogy csak azért hordja, hogy megfélemlítse az ellenséget és hogy ezt Bill maga mondta.. de akkor miért nem veszi le soha? Úgy döntöttem megkérdezem őt, mi az igazság.
Mikor visszaértünk a főhadira a többiek eldicsekedtek arról milyen ügyes voltam az első küldetésemen, de én még mindig kicsit sokkos voltam. Mikor megbizonyosodtam arról, hogy a két újjoncunk jó kezekbe került elmentem zuhanyozni. De a zuhany alatt csak álltam és két remegő kezemet néztem. Bepánikoltam és olyan volt.. olyannak láttam mintha vér tapadt volna a kezeimhez. Összeszorítottam szemem.. mikor legközelebb kinyitottam eltűnt a hallucináció.
- Mégis mit kéne tennem? - ültem Bill előt később. Elmondtam mit láttam. Aludni se tudtam ezért fordultam hozzá. - Ahányszor lehunyom a szemem.. halott embereket látok.
- Ne tegyél semmit. - dőlt hátra komolyan nézve rám. - Természetes, hogy most le vagy sokkolva és megijedtél. Hisz embereket öltél meg.
- Kérlek ne emlékeztess!
- Pedig össze kell szedned magad. - állt fel és töltött whisky mindkettőnknek. - Még rengeteg embert fogsz megölni Jun. - nyújtotta felém a poharat mire felnéztem rá, majd sóhajtva elvettem és koccintva vele belekortyoltam.
- Mond Bill.. mi történt a szemeddel?
- Magad miatt kérded?
- Nem. Csak érdekel. Már elfogadtam, hogy elvesztettem az egyik szemem.
Erre elmosolyodott.
- Azt el lehet fogadni? - nevetett. - Ki tudja.. mi is történhetett vele? Már nem is emlékszem! Megpróbálod kitalálni?
- Kösz, de kihagyom. - álltam fel. - Inkább megyek aludni. Jó éjt nagyfőnök. - intettem.
- Kiállhatatlan kölyök. - nevetett.
De nem tudtam elaludni.. gondolkodtam.. mindene, ami csak az eszembe jutott.. Colin, a főhadi, forradalmárok, Bill szeme, a ma történtek.. és hogy vajon képes leszek e túlélni? Győzhetünk e valaha is?
- Fenébe! - ültem fel összekócolva hajam és arcom elé húzva. Nem bírtam aludni.. sehogyse! Így felkeltem és felöltöztem. Farmer, tornacipő, kapucnis pulcsi, mind sötét színben. Beültem egy kocsiba és a városba mentem. Ott leültem egy padra. A kapucnit a fejemre húzva nyújtottam ki lábam és néztem az eget elnyúlva a padon. Ekkor egy öltönyös fickó ült mellém cigizve.
- Jó sok csillag van ma az égen, nem igaz? - mosolyodott el.
- Igen.. elképesztő.. rég nem bámultam már a csillagokat.. utoljára a barátommal néztem őket.
- Vagy úgy.. de ő már nincs veled, nemigaz?
- Nincs velem.. de ennek így kellet lennie.
- Csakugyan? ... Azt hittem meghaltál. - fújta ki a füstöt.
- Az túl egyszerű lett volna, nem igaz? - nevettem fel. - Adsz egy szálat? - fordultam felé, mire megkínált és meggyújtotta cigimet. Mélyen beleszívtam és fújtam az ég felé a füstöt. - Örültél volna ha meghalok, nem igaz?
- Tényleg azt hiszed? - nevetett keserűen. - Sokkal egyszerűbb lenne minden, az biztos. .. Nem akartam elhinni mikor azt mondták az embereim, hogy ma délután láttak téged, ahogy megölted 5 emberem.
- Ők kezdték. - vontam vállat.
- Őszintén megmondom Jun, sosem hittem volna, hogy ilyesmire képes leszel. Büszke vagyok rád!
- Őszintén megmondom Colin, hogy rohadtul nem érdekel mit gondolsz! - néztem rá dühösen, mire mosolya lehervadt arcáról.
- Ezért hagytál el? hogy embereket ölj? Az embereimet?
- Forradalmár vagyok! - sziszegtem.
- Igen az vagy. - nyúlt fegyveréért, de velem egyszerre húzta azt elő. Egymásra fogtuk pisztolyainkat. - Ezért kell meghalnod!
Ekkor gyorsan mozdulva rúgtam hasba és elvetődtem, de ő rám ugrott és kiverve pisztolyom a kezemből rám fogta az övét. Fölöttem térdelve célzott fejemre, de én csak őt néztem. Elsöpörte hajam sebes szemem elől és lerántotta a tapaszt. Egy pillanatra csak nézett, de aztán elmosolyodott.. majd mosolya döbbenetre váltott.. ahogy látta könnyeim legördülnek, de csak jó szemem sír.
- Egyik szemed sír.. a másik nevet. Ez valahogy tökéletesen illik rád. - állt fel és tette el pisztolyát. - Nem foglak megölni. Nem ma este, nem itt és nem így. Előtte.. azt akarom, hogy szenvedj, hogy neked is fájjon! Ezért életben hagylak és hatalmas fájdalmakat fogok neked okozni.. hogy érezd én mit éreztem, mikor elárultál. - sétált el. Én pedig csak ott feküdtem bámulva az eget és a csillagokat.
- Tényleg.. olyan sok csillag van ma az égen.. olyan gyönyörűek.. - hunytam le szemem halkan sírva.
